Vegyesblog

Kapcsoljuk ki a tévét otthon. Legyen csak nyugodtan csend. Ne szupermarketben vásároljunk. Hanem piacon. Ott vannak igazi zajok. Ne vegyünk ruhákat bevásárlóközpontban. Irány a belváros! Ne konditeremben fussunk. Az erdőben még madarak csicsergése is hallható talán! Együnk olyan étteremben, ahol nem szól zene. Vagy olyanban, ahol valaki játsza!... Tovább »

Azt vettem észre, hogy mostanság mindenhol zene szól. Háttérzene. Ha nem figyelek oda, fel sem tűnik. Otthon szól a tévé vagy az internet, az autóban a rádió, a garázsban is zene, a közértben is, a drogériában is. A WC-ben. Az ember csak vásárol és közben észrevétlen bújnak be a régi vagy új slágerek a fülébe…. Tovább »

Ma Szentendrén sétáltam családommal. Az étteremben, ahova beültünk ebédelni beült két olasz fiatal is. Egy fiú, egy lány. Amikor leültek, a fiú egy szelfi botot tett le az asztalra maga mellé. Eddig azt gondoltam, hogy a szelfi arra való, ha az ember egyedül van, és nincs, aki lefényképezze. Szomorúnak is képzeltem, hogy ennyi ember sétál… Tovább »

A Karácsony ziláltan telt. A rengeteg készülődés és fáradság után 26-án tudtam csak szusszanni egy picit. Másnap, 27-én reggel 9-kor kaptam egy sms-t. Az egyik ruhabolt küldött üzenetet: egész éves vásárlásaim eredményeképp egy kupont nyertem, hogy féláron tudjak vásárolni még valamit. Tíz perc múlva jött egy másik: náluk máris elkezdődtek a szezonvégi leárazások, mindent féláron lehet… Tovább »

Magas, világos ballonos férfi ácsorgott a polc előtt. Zavartan túrt piszkosfehér hajába, miközben fekete bőrcipője első felével a fényes kövezeten topogott. Kis nézelődés után könyörgő tekintettel fordult az eladó felé. Az alacsony, melírozott hajú nő készséges mosollyal sietett oda hozzá. Segíthetek? – kérdezte elővillantva szabályos fogsorát. Fürkésző szemei a szarukeretes szemüveg mögött valószínűtlenül nagynak tűntek. Parfümöt szeretnék a… Tovább »

Izgatottan állok a pult előtt. Körülöttem türelmetlen emberek topognak. Térdhajlatomba – ott, ahol a legérzékenyebb, és ahova csak szerető símogatások valók – egy zacskó fúródik. Műanyag, érzem, mert erősen nyom, már-már szúr. A műanyagból is az a csíkokból szövött fajta, amilyet a Sparban adnak, és amilyet sokszor hajléktalan emberek hordanak magukkal. Leküzdöm a kísértést, hogy hátrafordulva… Tovább »

Napi harminc emailt kapok nem munkaügyben. Ebből kettő-három olyan, amit ember írt, és amelynek van valamilyen üzenete. A többit cégek küldik nekem. Azaz hogy cégek gépei. Még csak nem is eladók. És hogy miért is kapom őket? Oké, kapok ezt-azt a szolgáltatóktól, akikkel kapcsolatban vagyok. Főleg a mobilszolgáltatótól. Kb. 2-3 emailt naponta, ha a havidíjjal… Tovább »

Mai gyerekeink nem elég fejlettek. Bár nem hiszem, hogy sokkal fejletlenebbek lennének, mint mi voltunk annak idején. Csak mára már az nem elég. Én semmit sem tudtam számolni az iskola előtt, és ez rendjén is volt. Ma nagycsoportos kisfiam – láthatóan izgatottan – próbál számolni ötvenig, hatvanig, egyszerűbb összeadásokat és kivonásokat gyakorolgat. Nem mintha erre… Tovább »

Forrás: Technobuffalo.com A telefonom, idén már két éves, ezért természetesen szétesőfélben van. Nem mintha nem aranyárban vásároltam volna. Ezért elkezdtem egy újat nézegetni. (Természetesen modernebbet, ami nem csak drágább, de csak még nagyobb fix havidíjú csomag mellett választható. De erről majd máskor). A telefonom fehér, ezüst széllel. A szolgáltatónál, ahol szerettem volna rendelni, csak arany és rozé arany széllel… Tovább »

Tavaly egy Óriás plakáton láttam először. Mit sem sejtve sétáltam a játszótér mellett. Aztán egyszer csak megláttam a plakátot. Azt írták, hogy megérkezett Magyarországra. Hát ez nagyon jó, gondoltam. Kár, hogy korábban még sosem hallottam róla. Így nem is várhattam kellő izgalommal. Azóta kiderült, hogy kellett volna. Hisz ez a világ leghíresebb keksze. Majd száz éve gyártják. És imádja… Tovább »